Templom

Bodajk - Segítő Szűz Mária plébánia

ADATOK BODAJK EGYHÁZI ÉLETÉBŐL.

Dr. Potyondy Imre nagyprépostnak az Egyházmegyei Történeti Munkaközösség számára írt elaboratuma.

I.

A Kapucinus Rend lelkipásztorkodása

1.§.

1696-1740 évek.

A Kapucinus Rend 1696-tól 1744-ig mint missziós területet gondozta Bodajkot. 1744-ben Bíró Márton püspök helynök rendelkezésére a Linzben tartott rendi káptalan Pater Archangelust Bodajkra rendelte, aki ettől fogva mint helyben lakó lelkész látta el a helyi kápláni joghatósággal – a móri rendfőnöktől függően – a helyi lelkipásztori teendőket. A Kapucinus Rend addig végzett missziós munkájának eredményeként már állt a katolikus iskola, katolikus tanítóval. A faluban lakott 77 katolikus, 30 kálvinista család. A kálvinista gyülekezetet önálló lelkész látta el. Földesúr volt Hochburg Mária Anna grófnő, Berényi György özvegye.
Az első időkről történelmi források (Historia domus, Can. Vis., protocollumok) a második világháború után elpusztultak, részben hozzáférhetetlenek; csak a püspöki levéltár aktái, az 1818. évi bodajki Canonica Visitatio többszörösen átjavított fogalmazványa, Seipel Ignác – a Lamberg család gazdatisztjének krónikája és a magyar Sion II. 111-120 és 190-202 old. áll a rendelkezésünkre.
A törökök kivonulásával a csókakői vár összes falujával a Hochburg család birtoka lett. Első gondjuk volt,hogy Mórra letelepítették a Kapucinus Rendet. Első házfőnök P.Wilibald volt. Tetterős lélek, aki a Bakony és a Vértes falvainak az egyházhoz való visszavezetését látta az első kötelességének. Bodajkot tekintve a Protocollum Morense nyújt adatokat, de az eredetiben nem áll rendelkezésünkre. Kivonatban maradt ránk az 1696-1744 évekről szóló részlet az 1818. évi Can. Vis. / bodajki/ Puncta-ban /Documenta Actorum 5. és köv.oldalon/. Ezt az anyagot a maga szempontjából feldolgozta Károly János i.m. III.kötet 232. és köv. oldalakon.


Boldogságos Szentszűz Kápolna

P.Wilibald mikor a móri templomot és zárdát építetve gyakran hallgatta az ott dolgozó falubeli munkásokbeszélgetését. Gyakran emlegették Bodajkot „csodálatos hely”-ként a Boldogságos Szűz Mária tiszteletére emelt kápolnája és gyógyforrása miatt…. Többször ismételgették a történelmi mondát,hogy mikor a tatárok elfoglalták Fehérvárt és szt. László feltartóztatni őket nem tudta, ezen kápolnába helyezte minden bizalmát. A kápolnában kérte a Szűzanya segítségét…. P. Wiilibald sokat forgatta fejében a munkások fenti beszélgetését és Bodajkon járva, tanulmányozni kezdte a tó környékétől keletre levő talajdomborlatot. Épület fubdamentum maradványait sejtette alatta. Ásatásai igazolták. Megtalálta a Boldogságos Szűz kis kápolnájának alapjait, körülvéve kőfallal és a kőfal körül keresztény temető maradványait,úgy ahogy az a nép emlékében élt. Rögtön felmerült benne a gondolat, hogy a kápolnát újra építi.
Csodálatos hely volt Bodajk a gyógyforrás miatt, melyben a néphagyomány szerint sok különféle betegségben szenvedő ember meggyógyult. A forrás 7 évenként elapadt, 1-1 évig szünetelt ,azután magától újta megindult, fonnyadt faleveleket hozva magával.
Ez a jelenség,továbbá hogy a tó a legnagyobb hidegben sem fagy be, s a törökök télen is benne áztaták lábaikat, sarkalta Wilibaldot,hogy a néphagyománynak történelmi alapját és magvát keresse. Először jótevőket keresett,hogy a tó vizét felhasználva, malmot létesítsen posztógyártáshoz, majd hozzálátott a talált kápolnaromok helyén új Szűzanya kápolna felállításához.
Fő mecénás Kolonits Lipót esztergomi érsek volt, aki 70-Ft-t, 3 miseruhát, kelyhet,szentségtartót, stb ajándékozott.. A Hochburg család rokona, a jótékonyságáról híres Coloredo grófnő festtette meg neves osztrák festővel az oltárképet, mely a passaui kegykép másolata, s ezenkivül 30 Ft-ot juttatott az építkezésre. A földesúr Hochburg család 40 Ft-os adománya mellett kiemelkedik Vánosi Lőrinc székesfehérvári harmincados 10 Ft-os adománya a főoltár építésére, melyhez nagy értékű török szőnyeget csatolt. A hívektől összegyűlt 60.-Ft. A kápolna 1697-ben készült el és július 2-án áldotta meg a székesfehérvári jezsuiták főnöke. Nagy ünnepélyességgel történt a kápolna megáldása. Székesfehérvárról 900, Veszprémből 200, Várpalotáról 100, Kis-Barátról 200,Tatáról 300, a környékből több száz hívő érkezett; a gyónók száma 1500 volt. A kápolnán kívül egyidejüleg négy helyen volt a hegyoldalon mise. A helyreállított kápolna birtokjogát a móri Kapucinus Rendház javára hivatalos iratban biztosította Széchenyi Pál kalocsai érsek és Kolonits Lipót esztergomi érsek hozzájárulásával a veszprémi püspök”Quod hae Capella cum monasterio Capucinorum Morensiensen conjucta moneat.”/Can.Vis.1818./ Az okmány eredetije nem található, de hivatkozik rá Wolkra Ottó veszprémi püspök 1719. május 3-án kelt megerősítő levele,melyben azt tudatja, hogy a kegykápolnában Szűzanya születése napján teljes búcsú nyerhető.
A protocollum Morense az előbbieknek kiegészítéséül közli ,hogy a kápolna felszentelésével kapcsolatban P.Wilibaldus teljes búcsut eszközölt ki a kápolnában búcsútjáró híveknek Sarlós Boldogasszony napjára.Később a többi Mária ünnepekre U.n.Quadragesimale-búcsút engedélyezett a Szentszék.
A móri kapucinusok 1696-1740 közötti időket a Mórvölgy falui megtérítésének szentelték és az egész völgy miszsziós munkájával foglalkoztak. Mór,Isztimér,Árki,Pusztavám,Kisbér, Csurgó volt missziósmunkájuknak helye./L.móri 1975.évi Can.Vis.-t/ Akik P. Wilibaldus aktív lelkét és tüzes temperatumát ismerték,ezen nem csodálkoztak. P. Wilibaldtól 1737-ben rövid időre Archangelus, majdConstantinus,majd Elégius páterek vették át a munkát hasonló lélekkel.


Új temető

Bodajkon 1736-bankezdte el P. Wilibald a katolikus egyház építő és szervező munkáját.
Első alkotása az új temető megszerzése volt .A bodajki ősi törökhódoltságbeli temető a Nep.Szt.János szobor mai helyén, továbbá a Rendház területén volt, körülölelve a Szűzanya kápolnáját. Területe egy részéttemplom és rendház építésére vették igénybe, a másik része a mai Szt. János szobor előtti tér. Temetőnek ez a terület nem volt alkalmas,mert a környező dombokról vihar és a téli olvadás idején leömlő víz kimosta a sírokat. A kapucinus atyák buzdítására a száraz csontokat, melyek a temetőben szerte feküdtek, egyes családok útódai gyűjtötték össze és saját családi házuk területén temették újra el. Ezért gr. Berényi György földesúr 1736-ban lezáratta a temetőt és ugyanakkor új temetőhelyet jelölt ki a mezőváros nyugati felén a Balinkára vezető úton.
Úgy a régi, mint az új temetőben vegyesen temetkeztek a katolikusok és protestánsok, az útóbbiak 1811 májusáig. Ekkor a földesúrtól a protestánsok külön temetőhelyet kaptak a helység déli oldalán,az un.Collis Alba-n.A protestáns temető körül volt árkolva, de nem volt benne temetői kereszt. Volt azonban kicsi, kőböl épült kápolna-féle épület és abban a feltámadt Krisztus képe. A kép arra mutat,hogy Bodajkon akkor ág.ev. /lutrános/ gyülekezet volt.
Az új katolikus temetőt Biró Márton felsőörsi prépost, veszprémi püspöki helynök áldotta meg 1736.május 17-én.


Kálvária

P.Wilibald másik alkotása Bodajkon a Kálvária és a keresztút . Már a temetőkérdés megoldásával egyidejüleg felvetette ezt a tervet, 1736. év Szent Antal napján állították fel a hegy délnyugati csúcsán a három keresztet, melyek ma is ott állnak, Pesti iparosok műve. A keresztút és Kálvária leg lelkesebb mecénása és sűrgetője a földesúr,gróf Berényi György volt, Ő maga tárgyalt pl.a pesti kőfaragókkal és szobrászokkal a három kereszt ügyében, sajátjából adva nekik foglalót. A három nagy kereszt szállítással együtt 73Fz-ba került A kálvária és kápolna építésére gróf Berényi György 500 Ft kölcsönt vett fel „ad Eccllesias idabitum” „ Erestioni industria provanit Georgius Luber”1818.évi Visitatio Documenta melléklete 4. old.
A keresztekkel egyidőben elkészült a Kálvária kápolna. A Székesfehérvár város által ajándékozott, Várpalotán készítetett és a keresztek mellé állított Szűz Mária és Szent János és Mária Magdolna szobrot együtt áldotta meg 1736 november 26-án Bíró Márton veszprémi püspöki helynök.

Székesfehérvár város által ajándékozott szobrok felirata:

Has si scirecupis
Sacras Quis posuit aras
Consule non moestam Matrom
Sed cerneJoannem.

A keresztuti állomások alapkövét ugyanezen év Szent Ferenc napján tették le. Az alapkövet Bodajk leendőházfőnöke, P.Archangelus áldotta meg. A keresztuti állomások jótevői voltak Lueber és Schuler család,Kauper György, Trompl János,Veimayer János és a bécsi Fischer nevű mészáros céh, valamint Monser Bertalan.
1736.május 18-án helyezték el a bűnbánó szt. Péter szobrát / műemlék/, a bécsi mészáros céh ajándékát, a hegy oldalában lévő kis barlangba, és július 30-án helyezték el a kereszteket körülvevő kőfalon P. György János buzgóságából a világháborúban eltűnt 13 kis angyalszobrot. 1749. júniusában felszentelték a megújított Kálváriát. 1848-ban pedig a régi stációkat megújítva kiegészítették a stációt. /692/ 1849plt./ A kereszuti állomásokat 1926-ban Puli György esperesplébános búzgolkodása folytán újjá építették. A megújított Kálváriát Dr Prohászka Ottokár megyéspüspök 1926. szeptember 8-án áldotta meg. A stációk betonból készültek. A kis kápolna alaku stációkba Bory Jenő szobrászművész öntöttvas domborművei kerültek. A stációk beton munkálatait Kővári Kálmán bodajki kőművesmester végezte. Az egyes stációk részben egyesek, részben közületek adakozásából épültek. Adakozók voltak: 

1. stációt Puli György bodajki esperesplébános,
2.stációt gróf Zichy Gyula kalocsai érsek és gr.Zichy János,
3. stációt gróf Zichy Aladár
4. stációt Kisteleki István szfehérvári- belvárosi esp. péb. ,
5. stációt Dr Kisteleki Károly és neje Kaltenecker Ilona,
6. stációt Székesfehérvári Női Kongregációk,
7. stációt Dr Zavaros Aladár Székesfehérvár polgármestere,
8. stációt Székesfehérvár-Felsővárosi Plébánia Hívei,
9. stációt Székesfehérvár-belvárosi Plébánia Hívei,
10. stációt Gr. Károlyi József és neje Wencheim Margit grófnő,
11. stációt Csapody Ferenc nyug. jegyző,
12. stációt Németh József és neje Sumits Rozália,
13. stációt Krécsy Dezső tanár,
14. stációt Hindelang Erzsébet postatiszt

A megújult Kálvária megáldásánál a szentbeszédet Horváth Rgelat Péter ferences atya székesfehérvári házfőnök, a falu szülötte mondotta. Egy-egy stáció újjáépítése 5000 koronába került.


Kripta

A kripta együtt épült a templommal. Kisterjedelmű, 4x4 50 Frt-ért válthattak benne helyet. Az 1810.január 15-i nagy földrengés lökései a kripta-fülkék választófalait ledöntötték .Ezért 1812-ben a kriptát kiüritették és az ott talált csontokat egy közös sírban a szentély /sub choro/alatt eltemették. Az 1818.évi dokument-hez adott egyházmegyei bírálat 4. pontja megjegyzi: Minthogy a kripta az előírt normáknak nem felel meg és a kriptába a lejárat nagyon nehéz, a kriptába való temetkezést idegenek részére megtiltotta, csak a földesúri család leszármazottjai számára engedélyezte azzal, hogy minden egyes családtag temetése a kriptába előzetesen bejelentendő a világi hatóságnak. 1776-ban a politikai hatóság a kripta használatát teljesen betiltotta.


Egyéb események ezen időben

Az 1736. évi vázolt események mellett a kegykápolna vonalán és más vonalon is folyt az élet.1736. augusztus 19-én kezdték építeni az „Úr tömlöce”-t, vagyis népiesen a Kálvária-hegy kápolnáját, melyre a bécsi Fischer nevű mészáros cég 20 Frt-ot, Gróf Gyulay 50.-Frt-ot, Tretmeyer 1 aranyat,egy sörfőző 2 Máriást, Feiffer Zsuzsanna 2400 db téglát, Gáspár téglaégető pedig a szükséges meszet ajándékozta. A kápolnát november 16-án Agathangel atya áldotta meg,az építés lelke és mozgatója Lueber György volt.
Ugyanezen időben az eredeti kegykápolna mecénásai voltak 1727-ben Zenczka Philipina, aki 500 Frt-ot hagyott végrendeletileg a kegykápolnára. Ugyancsak báró Amade László 50Frt-ot küldött. 1736-ban Bécsből özv.Schwarzné kelyhet küldött, 1737-ben gróf Zichy Katalin egy drága tógát ajándékozott.
Ez az ajándékozási készség a templomépítés megkezdésével csak fokozódott. Aki a helység egyházi életének múltját kutatja, fellelkesedve fogja olvasni Károly János /III. kötet 231. lap / sorait, valamint Kuthy István őrkanonok szakszerű és gondosan összeállított kimutatását a templomra adott adományokról. Az adományok közül kiemelve az ezüst szentségmutatót, 1770-ből egy tiszta ezüst kelyhet és báró Luzsinszkyné szül. Perényi Erzsébet által ajándékozott ezüst thuribulumot, a kegyúrnő ajándékát.

2.&. 1740 – 1780. évek.


Templomépítés

A búcsújáró hívek száma rohamosan nőtt. Az 1697-ben épített kegykápolna nem tudta befogadni a híveket, ezért a móri Kapucinus Atyák Bodajkon templomépítésbe fogtak. A munkálatok 1737-ben kezdődtek. 1738-ban a budai házból áthelyezett új házfőnököt kapott Mór. Mikor az új móri főnök, P.Gregor 1738. szeptember 8-án meglátogatta Bodajkot, csodálkozva jegyezte meg: „ Örömmel látom az új épülő templom falait.” Az 1739.év a nagy pestisjárvány éve volt. Ennek dacára nagy erővel folyt a munka: lerakták a szentély fundamentumát, letették az alapkövet, megépült a nagy torony, sisakját érclemezekkel fedték, elkészítették a templom belső oldalfalazatát / pravimentu stratum /. 1740-1741-ben elkészült a kripta, sekrestye, felette az oratórium, a szentély és felette kis harangtorony. 1742. szeptember 30-án Berényi Zsigmond gróf,pécsi püspök, a földesúri család rokona konszekrálta a templomot; felhelyezték a konszekrálási kis kereszteket / stigmata consecrationis /,de azok elmosódtak, és a templomfestés után újra elhelyezte a templomban ünnepélyesen az első fehérvári püspök, Sélyei Nagy Ignác.
Ugyanekkor konszekrált Berényi Zsigmond pécsi püspök két harangot: az 1 Đ-ás harangot szt. Imre tiszteletére és a 65 font súlyú lélekharangot. Az elsőt maga a szentelő püspök, másodikat a Hochburg család egyik régi hűséges alkalmazottja jándékozta. Ezenkívül megrendeltek még négy harangot.
Már a templomépítés megkezdése előtt ott találjuk a Hochburg család jótékonykodó kezét. Igy 1739-ben Zichy Imréné szt. Ferenc oltárra 100 tallért adott. Mikó nevezetű úr Wunschwitz család megbízásából elkészítette a Nepomuki szt. János oltárt. Hochburg Katalin szerzetesnő vállalta a torony keresztjének a költségeit. Wunschwitz Kajetán szt. János és szt. Magdolna képét ajándékozta az épülő templomnak.
1742-ben Zichy Imréné szül. Széchenyi Katalin két változatu kis orgonát szerzett be az uj templom számára az 1727-ben ajándékozott drága tóga mellett.
A főoltár 1745-re készült el. 1749-ben konszekrálta Padányi Biró Márton veszprémi püspök. Következőévben Lenthy István veszprémi püspök vikárius 100.- Frt-ot és 24 körmöci aranyat ajándékozott az oltárok aranyozására. Az oltárkőben szent Timóth és szent Teofilus ereklyéi vannak.
Az alapító család 1749-ben kelt levelében vállalta a kegyuri terheket.
A templom épületrészeinek karbantartása (sarta testa) a temlompénztár terhe lett évi 500 Frt erejéig. Amennyiben az évi fenntartás 500 Frt-nál többe került, a többletet az Ordinarius utján kérni kellett a patronustól. A templom és a kálváriakápolna helyreállítása esetében a kézi és igás napszámot nem a kat. hiveinek kellett adni, hanem kontraktus alapján a politikai község pénztára viselte. Igy oldották meg a nemkatolikusok hozzájárulásának kérdését a kézi és igás napszámok ügyében.
1742-ben a felszenteléskor csak ideiglenes faoltárt helyeztek el a templomban.
1750-ben földcsuszamlás miatt támfalakkal erősítették meg a templomot és a sekrestyét.
A templompénztár toronyorát szereltetett fel, melynek fenntartását a politikai község vállalta.
Gróf Zichy Imréné szül. Széchenyi Katalin miseruhát ajándékozott.
Zichy Borbála a kert keritéséhez 500.- Frt-ot, a templompénztárnak 12 aranyat és drága miseruhát juttatott.
1755-ben az uradalom felépítette a karzatot, mely 190.- Frt-ba került.
1758-ban Rösler Ferenc várkapitány végrendeletileg 2500.- Frt-ot hagyott a templomi ének-zenekar számára.
1760-ban a nagyharang megrepedt, át kellett önteni.
1765-ben került a főoltárra a Szt. Ferenc és Szt. Antal szobor.
1768-ban állitották fel a templom előtti oszlopokra Szt. Fidél és Nepomuki Szt. János szobrát, melyeket 1966. május 29-i erős szélvihar következtében kidölt hatalmas juharfa darabokra tört.
1770-ben megujitották a tornyot.
A templom müszaki leirását teljes terjedelmében közli az 1818. évi P. Visitationis 9-13 oldala és Kuthy István őrkanonok kézirata.


Történelmi értékű felszerelések

9 font sulyu ezüst szentsémutató 1748-ból, müemlék: két két kehely, mindkettő műemlék: egyik 1757-ből, másik 1779-ből. Mindezek müszaki leirása Kuthy István i.m. 50. és köv. oldalain található.
Ötvösmunkából kiemelkedik a kereszt-ereklyetartó és az ezüst thuribulum és navicula. A székesfehérvári Egyházmegyei Muzeum hat csinos ötvösmunkát őriz Bodajkról: fedeles barokk serleg ezüstből, hétágu koronás cimerrel, fogadalmi ajándék 1840-ből; - barokk mécses vörösrézból XVIII.sz.; rokokó mécses hármas lánccal XVIII.sz.; - empire mécses ónból XIX.sz.; ezüst mécses biedermeier stílusban, felsőmagyarországi mütermék J.G. mersterjeggyel XIX.sz.; - ujbarokk mécses ezüstözve, réz XIX.sz.
A paramentumok között csak háromnak van históraiai értéke: fehér selyem aranybrokát dalmatika virágcsokorral XVIII.sz. végéről; - miseöltöny XIX. század közepéről; mindkettőt az Egyházmegyei Muzeum őrzi. Ugyancsak ott van tárolva a fehér alapu casula gobelin himzéssel, virágok alatt a Madonna kéne a Kis Jézussal, alul a Lamberg grófok cimere (sárga alapon zöld leveles fehér orgona virágcsokor). A casulát drága ezüst paszománt szegélyezi. – Müemlék a templom három ciboriuma a XVII. és XVIII. századból. A legrégibb a XVII. századból, alacsony kupoláju, indás jellegü akanthus leveles müvü széles kosárral, a XVII. századbeli jellegre utal.

Plébánia

1.§.

Kapucinusok korában

1749-ben erigálta Biró Márton veszprémi püspök a bodajki plébániát. 1744-től 1949-ig a collectából éltek a Bodajkon müködő szerzetesek. Az alapitólevelet, melyet gróf Berényiné szül, Hochburg Anna Mária grófnő adott ki 1749. nov. 4-én, Biró Márton veszprémi püspök erősítette meg. Az erectio-okmány vármegye által hitelesített másolatát a fehérvári püspöki levéltár őrzi. Az alapítólevél négy kapucinus atya és egy szolgáló testvér javadalmazásául 50 pozsonyi mérő rozsot, 15 mérő tiszta buzát, 400 font marhahust, 200 font sót, 100 font vajat, 70 font gyertyát, 30 akó bort és 2 hizott sertést állapított meg.
Külön plébánia épülete Bodajknak nem volt. A lelkipásztorkodást végző atyák 1748-tól a renházban laktak. Alapítólevelet 1. fénymásolatban.
A kapucinus atyák eltávozásával 1789. január 1-ével a rendház lett a plébánia. A kolostor, illetve később plébánia épület – udvar, kert szérüvel együtt – 1250 öl volt, ebben benne foglaltatik a kert és udvar között fekvő kis halastó, amely vizét az u.n. szt. kutból kapta. A kert felét a helytartótanács átadáskor el akarta venni, nem akarta a plébániának juttatni, de Sélyei Nagy Ignác, első székesfehérvári püspök visszaváltotta 55 Frt értékben és a plébániának juttatta.
A kapucinusok távozását Bodajkról a rendi protokollum igy irja le: 1788. február 26-án megjelent a rendházban Széplaky János kir. kiküldött, a zsámbéki urodalom tisztje, és Hell Ferenc ker. esperes, csákvári plébános és felmutatták a királyilag jóváhagyott püspöki határozatot és a parancsot. A kolostor alapítói azonban ellene mondottak és igérték, hogy az ottmaradó négy szerzetesnek mindent megadnak továbbra is, amint azt megigérték és eddig is megadták. A felszólalás késleltette a kitelepités, de meg nem akadályozta. A felszólalás visszautasitásával május 22-én a királyi kiküldött a szerzetesházat feloszlatta.
Az 1818. évi Canonica Visitatio Punctája 16. oldalán ezt olvashatjuk: Occassione Sublatae Residentiae Capucineorum penes privatos elocata Ecclesiae debita documentorum valore incasata Fundo Publico tradita sunt: 7988 F1.
Az 1763. évi egyházlátogatási jegyzőkönyv ezt az összefoglaló jelentést adja a kapucinusok bodajki müködéséről: A templom jól konzervált, tiszta és rendes. De csak a bodajki hivek befogadására alkalmas. Az ide özönlő bucsusok nagy számának befogadására nincs hely. A Segitő Szüz Mária oltára mellett két mellékoltár van: Nep. szt. János és Xavéri szt. Ferenc oltára, mindkettő konszekrált. Van egy negyedik is Szentháromság tiszteletére, ez portatilis faoltár. Van oltár az oratoriumban a Szeplőtelen Fogantatás tiszteletére, szintén faoltár. Mindegyik oltár szabályszerüen fel van szerelve, az öröklámpa állandóan ég, az öröklámpa olajára van alapítvány.
A bodajki plébánia leányegyházai a kapucinusok idején: Csurgó 1738-tól, mely félóra távolságra van és jó út köti Bodajkhoz; - Igarpuszta ¾ óra távolságra; - Szivakut-puszta ¼ óra távolságra; - Balinka község 1/2 óra távolságra 1791-ig; - Isztimér 1767-ig.

Világi papok korában

A kapucinus atyák távozása után egy plébános és két káplán látta el a hiveket. Az 1818. évi Cononica Visitatio Punctájára adott válaszában az Egyházmegyei Hatóság felpanaszolja, hogy ismételt kérésre sem kapott a második káplán részére kongruát.
Az első világi plébános Gaál Ferenc (nobilis ex Pázmánd) 1789. január 11-én foglalta el a plébániát.
Bodajk falunak a filiák nélkül következő volt ezen időben a lakossága: 1757-ben 77 kat. család, 31 kálvinista család, 7 luteránus család.
1816-ban 1079 kat., 450 kálvinista. (Puncta Can. Vis. 1818.)
Plébánosok a kapucinus atyák távozása után:
Gaál Xav. Ferenc 1788. jan. 11. – 1806. ápr. 17.
Papp Ferenc 1806. május 2. – 1824. aug. 7.
L. Pauer: Historia 414. oldal